Szigetek

Ahogy a "Zöld-fokról általában" földrajzi részében már említettük a Zöld-foki szigetcsoportot 1o sziget és 8 kicsi szigetecske alkotja. Mi részletesebben Sao Vicente, Santo Antao és Santa Luzia szigetekkel foglalkozunk. Ezek a szigetek a "barlavento", tehát szélnek kitett szigetek közé tartoznak.

Santa Luzia

Santa Luzia az egyetlen, nem lakott sziget Zöld-fokon és 199O-óta a világörökség részeként kiemelten fontos természetvédelmi terület.
Száraz klímájának és az állandó vízhiánynak köszönhetően sohasem telepedtek le itt tartósan a gyarmatosítók. Többször próbálkoztak a sziget benépesítésével, elsősorban állattartással foglalkoztak itt, az innen származó hús- és bőrárú igen jó minőségű volt. A 19. század során a populáció már elérte a 2o (!) főt, de végül a természet győzött és jelenleg a sziget érintetlen.
A sziget kicsi, mindössze 35 km2, legmagasabb pontja 395 méter. Legnagyobb hosszúsága 13 km, és szélessége 5 km. A vegetáció nagyon gyér és érdekesen nagy a kontraszt a déli, sivatagos-dűnés strand és az északi, hegyes-sziklás partvidék között. Santa Luziától délkeletre két kisebb sziget, a Raso (7 km2) és a Branco (3 km2) emelkedik ki az óceánból, mégpedig szó szerint, a Raso 17O méterrel, a Branco 327 méterrel. Mindkét szigetecske védett, igen ritka tengeri madarak költenek itt.

Santa Luzia szigetére 1 és 2 napos túrát lehet tenni, ahol az utazó tényleg úgy érezheti magát, mint Robinson...


Sao Vicente

Sao Vicente neve egybeforr Mindelo nevével. Ez egy kozmopolita város, rendkivül szines éjszakai élettel, bárokkal, lokálokkal, remek éttermekkel és a világ második legnagyobb karneváljával.

Földrajz

Sao Vicente egy kicsi, vulkanikus eredetű sziget. Területe mindössze 227 km2, a legnagyobb hosszúsága 16 km, és a legnagyobb szélessége 24 km. A száraz, sivatagos tájat a 774 méter magas Monte Verde (Zöld hegy) uralja. A sziget fejlődését a mindelo-i öbölnek köszönheti. Ez az öböl gyakorlatilag egy kráter, amelynek nagy része ma a víz alatt van. Ezért teljesen szabályos, félkör alakú a vízfelszín feletti rész, és ezért olyan hihetetlenül mély a tenger az öbölben. Így egy teljesen védett, természetes kikötő jött létre, és ez már a telepesek megjelenésekor is döntő szempont volt a sziget benépesítéséhez. A szigeten a Monte Verden kívül a Mindelo jelképévé vált Monte Cara-t, az archegyet kell még megemlíteni. Az eget szemlélő nyugodt arc nemcsak Mindelo, de talán egész Zöld-fok szimbóluma lehetne: No stress...

Történelem

A szigetet 1462 Január 22-én fedezték fel portugál hajósok. A sziget benépesítésére tett első, 1795-ös kísérlet kudarcba fulladt és így Sao Vicente egészen 1838-ig lakatlan volt. Ekkor Anglia úgy döntött, hogy egy szénraktárt telepít Mindeloba, ezzel segítve az atlanti-hajózást. A kikötő rendkívül jó földrajzi adottságai (nagyon mély a víz az öbölben) miatt Mindelo rövid időn belül az egyik legfontosabb kikötővé vált az Atlanti-óceánon. Ez a fejlődés betelepedési hullámot gerjesztett, a sziget benépesült. Zárójelben itt kell megemlítenünk, hogy az angol kolonizáció miatt egy – a többi szigettől eltérő – kultúra jött itt létre és ez a különbség mai napig érezhető. Ma Sao Vicente szigetén 74.OOO ember él, döntő többségük Mindeloban.

Santo Antao

Zöld-fok tényleg zöld, talán a legzöldebb szigete Santo Antao. Egyesek szerint ez a legdrámaibb hely a világon, hihetetlen meredek hegyek és mély, buja növényzettel boritott völgyek váltják egymást. A keskeny hegyi ösvények mentén vízesések, kis folyók fakadnak, a sziklafalakon pedig olyan növények élnek, melyek Európában botanikai ritkaságnak számítanak. Ez a sziget mindenkit megérint, aki egyszer járt már itt, örökké visszavágyik, mert ez az elvesztett Édenkert!

Földrajz

779 km2-es területével Santo Antao a Zöld-foki szigetcsoport második legnagyobb szigete. A szigetcsoport legnyugatibb tagjaként, mindőssze 1 órányi hajóútra fekszik Sao Vicente szigetétől. Santo Antao szigete 43 km hosszú és 23 km széles, egy észak-délkelet irányú hegyvonulat uralja, melynek legmagasabb pontja a Pico da Coroa eléri az 1.979 métert. Ennél csak a Fogo-vulkán magasabb. A sziget északi felén a gyakori esőzésnek köszönhetően zöld a táj, a hegyeken fenyő- és cédruserdőben sétálhatunk. A völgyeket és a meredek hegyoldalakat teraszos - öntözéses gazdálkodással művelik, mangó-, tamarind ligetek, banánültetvények és az elmaradhatatlan cukornád szegélyezik az utakat.

Történelem

Bár a szigetet már 1462 január 17-én felfedezték, a kolonizációra csak 9O évvel később került sor. Ennek oka az volt, hogy a sziget nehezen megközelíthető, a partvidék magasan emelkedik ki a tengerből és az óceán nagyon hullámzik. A 15. 16. század során a szigetet megemlítik az u.n. Tordesille-i szerződésben, mint földrajzi támpontot. Az akkor még spanyolok és portugálok által uralt világ választóvonala ugyanis Santo Antao-tól 37O mérfőldre nyugatra húzódott. A 17. században Santa Cruz hercege kapta meg a szigetet. A negyedik herceg fia azonban elcsábította egy liszaboni nemes feleségét, bizonyos Marianha Penha de Franca-t, ezért Londonba kellett menekülnie. Azért, hogy borsot törjön a portugálok orra alá Santo Antao szigetét a lakosoknak adományozta. Természetesen a Portugál korona ezt nem nézte jó szemmel és visszavette az adományt a Cruz hercegektől.
Ma a szigetnek megközelítőleg 5O.OOO lakosa van, legtöbbjük a sziget keleti részén él, Porto Novo, Ponta do Sol és Ribeira Granda övezetében.